Nárcisztikus (önimádó) személyiségzavar

 Mértéktelenül énközpontú, önszerető, képtelen a másik érzéseit, gondolatait 

észrevenni, kizárólag magával törődik, magát

felsőbbrendűnek gondolja, olyan embernek, akire más szabályok érvényesek, akinek 

különleges jogai vannak. Kapcsolatai

felszínesek, társai önszeretete fenntartásában eszközök, arra kellenek, hogy 

kiszolgálják, dolgozzanak helyette, felnézzenek rá,

elismerjék. Hogy mindenki csak őt istenítse ezért rövid ideig még megnyerő, 

elbűvölő is tud lenni. Hoszszú távú kapcsolatot alig

tud létesíteni, mert ennek során (legalább részben) háttérbe kellene szorítania 

önimádását. Nem is vágyik komoly, bensőséges

kapcsolatra. Viselkedése gyakran irigy, mohó, követelődző, mert mindent a 

magáénak akar tudni. A nácisztikus ember nem

adja fel könnyen, az istenítés vágyától hajtva gyakran találjuk a tudomány, 

politika, művészet csúcsain őt. Céljának elérése miatt

akár az önfeláldozás, alázat álarcát is magára veszi, de e mögött is 

felsőbbrendűségi, önimádó gondolat, késztetés lakozik.

Kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is saját nagysága jeleként mutatja. Saját 

jelentőségét, a világban való szerepét

hatványozottan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi 

magát, gondolatai állandóan e körül járnak. Az

ilyen ember rendkívül sérülékeny, a légvárait ért enyhe kritika is indulatot, 

feszültséget, dühöt vált ki benne, ezért az ilyen

helyzeteket próbálja kerülni. Látszatvilágban él, mindenkivel el akarja hitetni 

a magával való elégedettség hamis képét.

Kedvességet, melegséget vár, de viszonozni képtelen. (A modern világ nagyban 

kedvez ezen személyiségzavar megjelenésének,

hiszen az ember születésétől fogva olyan közegben él, ahol minden szükségletéről 

hatalmas ipari-szolgáltatói szervezetek

gondoskodnak, így könnyen kialakulhat a minden énértem van gondolkodásmód.)